A méhegészségügyi felelős soha nem nyúl a kaptárunkba és a méheinkhez sem. Ezt természetes higiénikus magatartásnak tekintjük, de nem gondolkodunk el azon, hogy mi méhészek a munkánk során hogyan is terjesztjük a méhbetegségeket. Mindenkinek eszébe jut minden tavasszal, hogy a kezelővassal egész évben a kaptárban "piszkálunk" és a rátapadó kórokozókat egyik méhcsaládból a másikba visszük, de nagyon kevés méhésznek jut eszébe, hogy amikor a tavaszi kiegyenlítéseket végezzük és az egyik méhcsaládból mézes vagy fiaslépet veszünk ki és tesszünk át a másikba vagy egyszerűen a méhcsaládot lépkészlettel egy másik kaptárba tesszük, akkor a kórokozók óriási tömegét mozgatjuk meg.
Tartaléklépek
Mindenki büszkesége a lépraktárában levő kénégetéssel molymentesített gyönyörű lépkészlet, és örömmel bővíti a méhcsaládok fészkét ezekkel tavasszal, pedig ezekben a lépekben is ott "alszanak" a kórokozók és alig várják, hogy bekerüljenek a méhcsalád életébe. A méhlegelő tavasszal többnyire nektárban és virágporban gazdag, ezért a méheink az általunk bevitt kórokozókkal még viszonylag könnyen megbirkóznak, szépen népesednek a családok, remélhetőleg sok mézet gyűjtenek.
Eszközeink
Készülünk az első mézpergetésre. Elővesszük a pergetéshez szükséges eszközeinket. A méhleseprő kefét, méhleseprő gépet, a léphordó ládákat, üres használt kaptárfiókokat, fedelező villát, fedelező kádat, fedelező gépet, mézes kannákat, hordókat és a mézpergetőt is. Megnézzük, hogy sérültek-e, aztán szemünknek és orrunknak tetsző módon átmossuk, letisztítjuk őket. De vajon meg tudunk-e így szabadulni a kórokozóktól? Abban hiszünk, hogy igen, de sajnos mégsem, hiszen a legnagyobb károkat olyan baktériumok, egysejtű véglények okozzák, amelyek nem tünnek el maradéktalanul az egyszerű mosószeres lemosás során.
Pergetés
Eljön a fáradságos, de mégis igazi örömöt adó pergetés. Ígyekszünk gördülékennyé tenni munkánkat, ezért reggel tartalék lépkészlettel indítunk. Az első méhcsalád lépjeit mézes lépjeit kiszedjük és helyére tesszük a tartaléklépeket, hogy minél kevesebb ideig háborgassuk őket. A kivett lépekről lesöpörjük a méheket, lépkezelő ládába tesszük és visszük fedelezésre. A fedelezőnél szinte folyamatos a munka, a lépeket egyenként kézzel megfogjuk, ugyanazzal az eszközzel az összes lépet fedelezzük. A pergetésünk szakaszos, hisz össze kell várni annyi lefedelezett mézeslépet, amennyivel a pergetőnk kiegyensúlyozottan elindítható. A nagy méhészetekben akár több méhcsalád lépje is egyszerre kerül a pergetőbe. A kipergetett lépek újra lépkezelő ládákba vagy fiókokba kerülnek, aztán vagy azonnal vagy hordástlanság esetén majd csak este kerünek vissza a méhcsaládokhoz.
Lássuk a pergetés során a kórokozók miért és hogyan terjednek a méhcsaládban? Képesek vagyunk minden méhcsalád pergetése után lefertőtleníteni eszközeinket? Ugye nem? Köztudott, hogy a mézzel terjeszthető kórokozók, baktérium és gombaspórák a mézeslépeken is rajta vannak és az eszközeinkre is rákenődnek a mézzel együtt. Ki ne hallott volna már olyan nyúlósos megbetegedésről, ahol a fél méhállomány egyszerre fertőződött meg? Ilyen esetekben a pergetés eszközeivel mi méhészek terítettük szét a kórokozókat. Ha mégis képesek lennénk rá (persze ez csak elméleti lehetőség), hogy minden méhcsalád pergetése után maradéktalanul le tudnánk fertőtleníteni eszközeinket, akkor is terjesztenénk a kórokozókat, hiszen a kipergetett mézes lépjeink soha nem ahhoz a méhcsaládhoz kerülnek vissza, ahonnan elvettük őket, hanem egy vagy több másikhoz, tehát a kórokozók "örülhetnek" az új lehetőségeknek.
Pergetés és az éhezés
Nem szóltam még arról, hogy a kipergetett lépekben méz és virágpor is marad, esetleg még fiasítás is. Megdöbbentő amit írok, de sajnos ezek a lépek méhcsalád számára már csak takarítandó egészségügyi veszélyes hulladéknak számítanak. A méz és virágpormaradvány, a fiasítás is megsérül, túl nagy mennyiségű szabad levegőt kap, beszennyeződik olyan bacilussal, gombával és egyéb véglényekkel, ami a méhek számára már elfogadhatatlan és rothadó bomlásnak indul. A pergetésnél olyan sokféleképpen és olyan sok kárt okozunk a méheknek, hogy az a csoda, életben maradnak, még nagyobb csoda, hogy évente több alkalommal megismételhető a pergetés. A pergetésnél nincs fertőzőbb méhészeti tevékenység. Ehhez képest a le- és átröpítés, egyesítés, megosztás stb., bármilyen helycsere - töredéke veszélyt hordoz a méhcsaládra. A legnagyobb veszély akkor jelentkezik, ha hordástalanság idején pergetünk vagy a pergetés után rögtön hordástalan időszak következik. Ugyanis ez esetben a méhcsalád a saját testének fehérjetartalékai rovására végzi el a fertőtlenítő munkát. Ha pedig a tartalékok kimerülnek, akkor a kórokozók áttörik a védelmi vonalakat és felszinre törnek a betegségek. Aki hallott volna már arról, hogy csodálatos pergetési eredmény után végzetes betegség tört a méhállományra, az kérem gondolkodjon a fent leírtakra.
Személyes jelenlét
Egészséges méhcsaládnál is ott vannak a lépekben kórokozók, de a méhek védekezőképessége, immunrendszere erős és lokalizája, szeparálja őket, többek között ellehetetleníti a szaporodásukat. Abban a pillanatban gyengül a méhcsalád védekezőképessége, ha eltűnik egy lép, aminek a szagát, és a hozzá kötődő feladatot ismeri a méhcsalád. Sőt, a tavaszi tűzdelés, kiegyenlítés, lépek családon belüli helycseréje is jelentősen gyengíti a méhcsalád védekezőrendszerét. Miért? A méhek többlépcsős védekezőrendszere szép fokozatosan úgy épül fel, ahogyan a kirepülő és letelepedő méhraj a lépeket építi. A méhcsalád természetes körülmények között folyamatosan építi, fertőtleníti (takarítja és bevonja propolisszal) a lépet és feladatot ad neki. Mindig csak annyi lépet épít a méhcsalád, amennyit el tud látni feladattal és védelemmel. A védelem a méhek személyes jelenlétéhez is kötődik, tehát azok a lépek, amelyeket nem tudnak rendszeresen gondozni, legyen az üres lép vagy fedett lépesméz, az már inkább fertőzőforrás, semmint haszon a méhcsalád számára. A személyes jelenlét nemcsak a munkamegosztás miatt rendkívül fontos, hanem azért is, mert a méhek váladékai (nyál, feromon stb) is része a védelmi rendszernek. Minden olyan tevékenységünk, ami a méhcsalád természetes munkamegosztását felborítja, az egyben gyengíti a védekezőképességet és teret ad a kórokozóknak.
Mit tehetünk?
Hogyan tehetjük egészségesebbé méhállományunkat és hogyan tehetjük méhészeti technológiánkat a méhek egészségére nézve kevésbé veszélyessé? Nem könnyű feladat, de a problémák megoldása magukban a problémákban rejlik. A gyenge méhcsaládok fias lépekkel való felsegítése helyett azok felszámolása gazdaságosabb is, sőt higiénikusabb is. El kellene felejteni a méhcsaládon belül is a fészeklépek csereberéjét. A lépek tüzdelését a lehető legkörültekintőbben célszerű csinálni. Minél rövidebb ideig használjunk egy-egy lépet. Érdeklődve nézem a műanyag műlépeket, de higiéniai szempontból katasztrófának tartom őket. Legjobb lenne egyszer használatos lépekkel dolgozni, azaz, ami lép a kaptárból egyszer kikerül, az soha többé lép formájában a méhcsaládhoz ne kerülne vissza. A méhcsaládok megosztását csak rajzási időszakban szabadna csinálni (de akkor viszont kötelező!). A pergetések számát a lehető legkevesebbre kellene csökkenteni. Pergetni csak hordás alatt szabadna. Virágporos, fias lépeket kipergetni egyáltalán nem szabad. Legalább 10 kg táplálék (méz + méhkenyér) mindig legyen a méhcsaládnál. Ne felejtsük el soha a méhcsalád táplálékészletének becslésekor, hogy a természetes nektárt répacukorral tudjuk pótolni, de az egészséges méhkenyeret soha. Lépet, műlépet a méhcsaládnak csak hordás vagy folyamatos etetés mellett szabad beadni. Csak annyi plusz lépet szabad beadni a méhcsaládnak, amennyit azonnal birtokba tudnak venni.
Jelen cikkben a keretes kaptáras méhészkedésnek a technológiából fakadó méhegészségügyi problémáira és okaira mutattam rá és nem szóltam még arról, hogy a fent felsorolt problémák természetes módon a kasos méhészetben nem vagy csak rendkívül kismértékben jelentkeznek. Összehasonlítást csak az tehet, aki kipróbálta mind a kettőt. Remélem, hamarosan nemcsak a többezer éves kasos méhészkedés lesz a bizonyítéka annak, hogy lehet másképp is gondolkodni és eredményesen méhészkedni, hanem pontos laboratóriumi mérésekkel is alátámasztott összehasonlításokat is tudok erről a témáról bemutatni méhésztársaim számára.
Geddekas
